Csapatépítő, ami után senkinek sem kell magyarázkodnia

A legtöbb csapatépítőn van egy pont, amikor valaki azt kívánja, bárcsak otthon maradt volna. A kényszeredett feladatok, a pontverseny, a hangosabbak dominanciája — mindez inkább fáraszt, mint összehoz.

Az agyag körül más a dinamika. Mindenki a saját tárgyával foglalkozik, mégis egy asztalnál ül; van közös téma, de nincs verseny; lehet beszélgetni, de csendben lenni is. A vezető és a gyakornok keze ugyanúgy sáros — és ez többet old a hierarchián, mint bármilyen icebreaker.

A visszajelzés, amit a legtöbbször kapunk: „nem is vettem észre, hogy eltelt három óra." Szerintünk ennél jobb mérőszáma nincs egy csapatépítőnek.